VKF összefoglaló

                 A Vkf 53. fordulójára megérkeztek a pályaművek. Nagyon örültem, hogy a téma mindenkinek elnyerte tetszését. Ha jobban belegondolunk minden étkezéssel, főzéssel kapcsolatos emlékünk, amit otthonról hozunk meghatározzák későbbi főzési szokásainkat vagy így vagy úgy....

Jöjjenek hát a pályaművek a beérkezés sorrendjében, a kedves történetekkel:

Mosolytó a Gasztromosoly blog szerzője hamis  mézes puszedlival készült a kiírásra

"A következő recept gyermekkorom kedvence. Anyu sokszor és sokat csinálta, mindig sikere volt vele, aztán évekre elfelejtettük, majd tavaly ősszel eszembe jutott, és azóta többször megcsinálta már, ma az én közreműködésemmel."

___________________________________________________

Nyárikonyha, a Nyárikonyha blog szerzője a "kis feketéből" választotta receptjét a Régimódi narancskrémet

"Már régóta készülök írni a “kisfeketéről”. Nem, nem. Ez nem az a ruhadarab, amit minden nő szeretne, ha lenne a ruhatárában, mert tudja, hogy bármikor, bármilyen alkalomra, és bármennyi idő elteltével is felvehet. Bár a kisfeketéhez az én kisfeketém sokban hasonlít. A kisfeketét örökölheted. A kisfekete nem megy ki a divatból. A kisfeketéhez kötődnek emlékek, érzelmek. A kisfekete már nem biztos, hogy makulátlan, akár enyhén kopott. Sorolhatnám még a párhuzamokat napestig, de rátérek a lényegre: az én kisfeketém, az a családi receptesfüzet, amiből ráadásul nem egy van, hiszen a család női tagjainak valami rejtély folytán volt egy kisfeketéje, melyekből néhány hozzám került. A család férfi tagjainak kisfeketéjét nem örököltem meg, és ez nagy kár, mert keresztapám jónevű mestercukrász volt, és hát az ő kisfeketéjére igazán kíváncsi lennék.

Ha kinyitod az enyhén maszatos, csokoládéfoltos receptjegyzetet feltárul a múlt: a nagyi konyhája, a hétvégi kuktáskodás, benne van az anyád összes kolleganője, sőt még a szomszédok is. "

_____________________________________________________

                                                                                                       Gabriella  a Gabriella kreatív konyhája, és számos más blog szerzője Hollandiában élő cukrász, Wilton Master Dekoráló müvész  egy videot küldött a Mákos rácsosról.

"Nagyon szerettem nyaranként nagyiéknál nyaralni. Nagy városi lányka voltam, aki imádott falun lenni. Imádtam az állatokat és imádtam, ahogy nagymamám készítette a nyári konyhában a finomabbnál finomabb süteményeket. Az egyik kedvencem a mákos rácsos süti volt. Büszke voltam, hogy a mákot én darálhattam. Nálunk ez a süti délutáni süti volt.. finom friss boci tejjel. :-

________________________________________________________

Hajosagi a Tetovált lány konyhája blog szerzője a magyar és az olasz konyhát ötvözve küldte be receptjét a birsalmás csirkét magyaros körettel.

"Rengeteget gondolkodtam, talán még soha ennyit, egy recepten. Tudtam, hogy nagymamám repertoárjából fogok valamihez nyúlni, de ismét egy hajnali insomnia kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mihez. Van neki egy roppant egyszerű (nem karácsonyi, bár már olyankor is készítette) "találmánya", almás-savanyú káposztás csirke. Eredetileg egy tepsibe kell tenni egy réteg savanyú káposztát, rákarikázni hagymát, rá a lisztben forgatott csirkecombokat, erre jönnek az almaszeletek alaposan meglocsolva tejföllel, és mehet a sütőbe. Rizst is szokott hozzá kínálni, bár a savanyú káposzta és az alma is elég köretnek."

____________________________________________________

Emma a Koffeinmentes blog szerzője kedves gyermekkori emlékét elevenítette fel, a mackó formájában. Nem újdonság számomra ez a recept, hisz Emma gyermekkorát , mint kiderült tőlem pár km-re töltötte. Bizony nálunk is kedvelt étel ez a mai napig. És hozzá még egy kedves történetet is mellékelt.

"Tavasz volt. Hosszú napom volt a gimiben, nem volt időm enni. Leszálltam a buszról és sietősen hazafelé vettem az irányt. Csak egy dologra tudtam gondolni. A táskám nehéz volt, annyi mindent kellett aznap is cipelnem: a sok füzetem, a könyvek. A napot csak megkoronázta az, hogy dolgozatot is írtunk. De nem baj, gondoltam, hamarosan ez már úgysem számít. Befordultam az utcasarkon, megálltam a kerítés előtt. Már ott éreztem az illatát. Igen, Mama aznap mackót sütött. Rohantam befelé, Nagyapám a lócán ült.

-Már vártunk!-mondta. 

-Én is, azt hittem sosem érek haza!

-Gyere csak- hallottam Mama hangját a konyhából a verandára- ma mackót sütöttem!

-Jaj, de jó, annyira éhes vagyok! Finom lett?

- Csak amilyen szokott -mosolygott. Sok krumpli, kevés liszt!

Leültem és ettem. Talán 6, de lehet hogy 8 darab volt, de az is lehet 12. Nem számoltam, csak azt tudtam, hogy én ezt annyira szeretem, hogy bármennyit meg tudok belőle enni. Mindennek kb 20 éve. 

És nem csak akkor szerettem, hanem ma is! És ma már nem csak én, hanem a Fiaim is.  Ha Nagymamám ma megkérdezi, mit főzzek, mire jössz? Biztosan azt válaszolom, mackót kérek, Mama! "

____________________________________________________

Hannka a Hannka blog szerzője kavart tésztát kavarintott a kiírásra, és bizony szívünknek kellemes emlékeket idéz, amikor arról ír, hogy a nagyi mellett állva leste el a sütés , főzés fortélyait.

"Emlékszem, vasárnaponként - a reggeli miséről hazaérve - együtt főztünk, nagymamám, anyukám és én, és ezeknek az együtt főzéseknek mindig olyan jó hangulata volt. Soha nem éreztem tehernek, nagyon jól éreztem magam a felnőttek közelében, és szép lassan akaratlanul is ellestem a konyhai fortélyokat. Imádtuk a nagyi által készített szilvás gombócot, ízes derelyét, hájas pogácsát, kavart tésztát és olyan isteni keksztekercset tudott készíteni, ami nekem azóta sem sikerül olyan finomra."

_______________________________________________

Mindenmentes Nóri a Nóri mindenmentes konyhája blog szerzője Salátás fuszulykát főzött füstölt csülökkel glutén és tojásmentesen:

"Gondolkodtam egy darabig... Régi recept, hagyományos ízek, alacsony glikémiás indexű diéta, tejtermékmentes, tojásmentes, gluténmentes... Aztán eszembe jutott.

Nem a nagyi receptje ugyan. Ezt a levest apukámmal főztük együtt, ha nem is gyermekkoromban, de jó pár éve már, hogy hazajártam vidékre minden hétvégén Budapestről, az egyetemi éveim alatt. Apukám 63 évesen, muszájból tanult meg főzni, és az első pár hónap (hét?) után már hihetetlenül élvezte. Egyszer arra értem haza, hogy egy megsárgult lapú erdélyi szakácskönyvből halászta elő ezt a receptet.  Később többször is elkészítettük a  salátás fuszulykát, mert nagy sikere volt.

Apukám a hagyományos ízeket kedveli: a füstös, fűszeres, zsíros ételeket, így most egy tőlem talán szokatlan recept következik. Megkésett mikulás-ajándék a régi ízek kedvelőinek."

___________________________________________________

Chef Viki a Házias konyha blog szerzője igazi vasárnapi reggelit hozott gyermekkorából :

"Vasárnap reggeleken (is) papa korán kelt - reggelit készített. Akkoriban telente  mindig sor került néhány hangulatos, kemény munkával, de ízletes végeredménnyel záródó disznótorra. Volt egy koca, ami minden évben fialt 6-8-10 kismalacot. A legszebb hármat papa kiválasztotta, a többit eladta. A kismalacokból aztán termetes disznókat hizlalt, s mikor elérkezett az idő, összetrombitálta a családot, s a jószág jobblétre szenderült :-) 

A friss kolbászok a mélyhűtőbe kerültek, s ilyenkor csak elő kellett venni egy-egy karikát.

A kolbászhoz héjában sült krumpli dukált. Papa mindig kiválogatta az apró szemeket, amikor felszedte a kertből a krumplit, kifejezetten erre a célra! Nagy tepsibe terítette, s a lerben puhára sütötte kb. 40 perc alatt. Az illata 

az egész házat átjárta, amit a mai napig imádok, és azonnal nosztalgiát érzek :-)

___________________________________________________                                               

             

 Rubin  a Rubin konyhájából  egészséges, finom zellersalátát küldött. 

"Nálunk az apai nagyapám volt a családi események séfje, sült húsok, székelykáposzta és saláták mestere. Az ő egyik receptjét hozom a VKF-re: zellersalátát készítettem."

_____________________________________________________

Igazán hagyományosat, magyart, gyermekkori emléket talán hazánktól távol a legnehezebb sütni főzni. Az emlékek azonban segítenek. Erre a kiírásra több külföldön élő bloggertől érkezett pályamű. Ilyen recept érkezett  Cooking Liszt Erikától   a Dublin felett az ég blog szerzőjétől. Aki versenybe szállt távol hazájától egy igazán magyar desszerttel. Drukkoltunk neki sokan,  a helyi újságban is megjelent a verseny résztvevőivel együtt.

_________________________________________________ 

Tari Judit Kincsesbarlangjából minden gyermek és felnőtt kedvencét a Madártejet hozta el:

"Mivel régi receptek nyomát kellett kutatni, adott volt, hogy a legütősebb forrást választom: a Nagymamámat! ;-) Voltunk otthon két hétre, én persze elfelejtettem elkérni, akkora volt a rohanás, úgyhogy a digitális világnak köszönhetően jutott el hozzám a recept: Anyával felhívattam a Mamát, ő lediktálta, Anya pedig küldte mailben. Végre valóban jó valamire ez a sok elektronika ;-)

Reform blog ide vagy oda, ez most bizony tejjel készült... (de nem cukorral :-P)"

_________________________________________

Colors in the kitchen blogján minden torta gyönyörű. Ez a régi recept torta formában pedig igazán méltó egy vkf kiírásra.

"Ez a sütemény gyerekkoromban nagy kedvenc volt! Édesanya gyakran sütötte nekünk. Eddig ez a recept az ő kézzel írott füzetében volt, amit gyakran lapozgattam és egy idő után már sütöttem is belőle. A füzet sokszor zsírfoltos lett, de pont attól olyan varázslatos. Internet ide vagy oda, én úgy tudom még mindig gyakran azt használja! Hozzám viszont már elektronikusan jutnak el a régi receptek (távolság miatt). Megkérem, hogy begépelje, vagy ha siet, akkor fényképezi nekem.

Itt a blogon több olyan recept szerepel, amit vagy Ő vagy nagymamáim sütöttek nekünk."

_______________________________________________

Zizi a Zizi kalandjai blog szerzője klasszikus karácsonyi fogást hozott a Mákos gubát

"Egyből beugrott, hogy mit fogok készíteni a felhívásra. Két hónapja hagyta itt ezt a csodálatos bolygót drága nagymamám és nagyon sokat gondolok rá azóta is. Pláne most az ünnepek közeledtével. Eszembe jut, hogy tavaly még együtt memória játékoztunk karácsonykor. Igaz minden kört én nyertem meg - nagyképűség ide vagy oda, verhetetlen vagyok memóriában :) -, de második helyen a 88 éves nagyi végzett, sokkal fiatalabbakat maga mögé utasítva! A mákos guba mindig is az ő receptje volt. Minden évben ő sütötte meg az egész családnak december 24-e estéjére."

Jómagam a linzerel készültem a kiírásra.  A bejegyzésben mindent leírtam, mit jelent nekem a nagymamám, a családi hagyományok. Jöjjenek most olyan kommentek, amiket TI írtatok játékon kívül:

" A nagymamák drága kincsek,és azok is maradnak eltávozások után is.Örökké bennem él az emléke,az a sok gondoskodás amit tőle kaptam.Amikor megtanított tésztát nyújtani,vagy amikor az első ételt elkészítettem ahogy azt ő tanította.Remélem én is ilyen mami leszek egyszer.Nagyon hiányzik."

"Az élet nagy ajándéka, hogy ilyen sokféleképpen tudunk emlékezni drága, eltávozott Nagymamáinkra. És ezeket a Tőlük örökölt kincseket nagyon- nagyon meg kell őrizzük, hogy tovább adhassuk. Így élnek Ők is tovább bennünk, a tetteinkben, hétköznapjainkban és az ünnepeinkben."

Köszönöm mindenkinek, hogy a karácsonyi adventi készülődés ellenére is volt ideje egy kicsit nosztalgiázni,elküldeni , leírni érzéseit, élményeit. 

A vkf 53. fordulója lezárult, de a kedves emlékek ott maradnak a blogokon egy egy bejegyzés formájában, a szívünkben, a főztünkben...

A stafétát ezennel átadom Emmának a Coffeinmentes blog szerzőjének. Jó játékot kívánok mindenkinek!!!