Kemencés kenyérsütés az edelényi Tájházban

Régóta, nagyon régóta szerettük volna már kipróbálni a kemencés kenyérsütést. Sok éve sütök itthon kenyeret, de a kemencés kenyér sütést még nem volt szerencsém kipróbálni. Eddig. Szerveződött ez a dolog már egy jó ideje. Aztán egyszer csak megérettünk a feladatra. Igen. Sokan félnek , hogy belevágjanak, elkezdjék. nem nagyobb ördöngősség ez, mint egy hagyományos sütés. Kell hozzá egy jó kenyértészta, egy kemence, és sok dolgos kéz, akik segítenek dagasztani, kemencét fűteni, olykor fotózni, és aztán a langyos , frissen sült , ropogós kenyeret megenni....csak úgy magában . 

Az már csak egy plusz szépsége volt a vasárnapnak, hogy olyan patinás helyen tehettük ezt, ahol mindenki szívesen sütne kemencés kenyeret. Kis városunk tájházában, ahol minden bútordarab, berendezési tárgy, a régmúlt csodáit idézi elénk. 

Nem akarok én a régmúltban élni, csak a hangulata hiányzik...de az nagyon.

A kemencés kenyérsütés praktikáit nagyon kedves ismerősöm Gondaanyu a Kemencetűz blog írója  és párja segítségével tanulkoztuk ki. 

Nagyon jó, és hasznos összefoglalót olvashattok a kemencefűtés technikájáról, az előkészületekről a facebook kenyérsütős csoportjában szintén Gondaanyu tollából.

Első próbálkozásunkra semmi panaszunk nem lehet. A kenyér tésztája hihetetlenül jó volt. Ruganyos szép cipókat szakítottunk ki és vetettünk be a kemencébe. A kemencét hagyhattuk volna még szellőzni, mert a kenyerek kicsit túlsültek. De hibából tanul az ember. Mi is így teszünk. Ezért vasárnap újabb próba következik. A megsült kenyereket kicsit megkapartuk, veregettük, így ettük meg. Finom bélezetű, ropogós héjú kenyereket sütöttünk. Közben jókat beszélgettünk élveztük a vasárnapi napsütést, sütöttünk két nagy tepsi kenyérlángost is.....

Jöjjön hát a képes beszámoló. Úgy, ahogy mi láttuk....

Szerettem volna elhozni Nektek az edelényi Tájház hangulatát, a kemencés kenyérsütés szépségét. Remélem sikerült :)